Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ederics Horror - Az elátkozott kastély

Fekete-kastély, Balatonederics

2019. március 12. - Indián János

Felébredt a blog hosszú téli álmából, és nem akármivel kezdjük az évet: Magyarország (egyik?) legkísértetiesebb épületét hoztam el nektek, melynek múltját rejtélyes halálesetek sorozata árnyékolja be. Sokak szerint a balatonedericsi Fekete-kastély ódon falai közt még ma is ott kísértenek az áldozatok kóborló lelkei, de az épületet övező vérfagyasztó események e nélkül is Edgar Allan Poe rémtörténeteit idézik.

fekete_kastely_ederics_1.jpg

A kastélyt egy jócskán elerdősödött terület veszi körül, valamint egy drótkerítés is nehezíti a bejutást. Én valahol hátul találtam egy hiányos kerítésrészt, és egyből bele is vetettem magam a gaz sűrűjébe. Viszont az elvadult növényzet olyan sűrű és magas volt, hogy nemhogy haladni nem tudtam, de még a kastélyt is szem elől vesztettem, holott alig néhány méterre voltam tőle. Miután hősiesen megküzdöttem a szúrós cserjékkel és makacs indákkal, persze felfedeztem néhány járható ösvényt – természetesen a másik oldalon -, de nem is én lettem volna, ha azokat találom meg először. Itt jegyezném meg, hogy a fotók még szeptember végén készültek, amikor javában tombolt az indián nyár, és a nehéz, párás levegő csak még fojtogatóbb, nyugtalanítóbb érzéssel töltött el.

haunted_mansion.pngA név eredete

Hogy a kastély honnan kapta baljós nevét, arról megoszlanak a vélemények. Egyesek úgy vélik, az eredetileg feketére mázolt ajtók és ablakok miatt kezdték el Fekete-kastélyként emlegetni, míg mások szerint a tetők voltak feketék. Akadnak olyanok is, akik szerint az egész épület fekete volt – ez azért nem túl valószínű, valljuk be. Manapság viszont már sokan nem a kinézetéhez, hanem egyszerűen a kastély „sötét” múltjához társítják az elnevezést.

Nem tudom, hogy véletlenül pont egy olyan napot fogtam-e ki, amikor különösen nagy volt az érdeklődés, vagy mindig ilyen sokan vannak, de folyamatosan jöttek az emberek, és egy idő után már szinte turnusokba rendeződve haladtunk helyiségről helyiségre. Volt, amikor 10 percig álltam arra várva, hogy az emberek kimenjenek a képből, és tudjak lőni pár fotót, aztán kiderült, hogy ők meg arra várnak, hogy én menjek már onnan, és ők fotózhassanak, szóval amolyan patthelyzet alakult ki. Elég vicces volt. Egy kedves úriember meg elárulta, hogy járt már itt egy évvel korábban is, és akkor még nem volt ennyire szétverve és összefirkálva a kastély, sőt akkor még rengeteg bútor is a helyén volt, szóval döbbenetes, hogy ilyen rövid idő alatt mennyire lepusztult az épület.

Ilyen volt

A képek forrását sajnos nem tudom megmondani, google képkeresőben bukkantam rá néhány régi edericsi képeslapra, és azokból vágtam ki a kastélyt ábrázoló képeket. 

Kattints a képre a galéria megnyitásához

A bejárati homlokzaton a családi címer még megmaradt, és jól kivehető a kúszónövények ölelésében. Alatta az ajtójától megfosztott főbejárat, mint egy hatalmasra tátott száj, némán kiált bele az erdőbe, és odabent egyből ránk borul a sötétség. Sajnos már az első néhány lépés előrevetíti, hogy mire is számíthatunk a továbbiakban: omladozó falakra, üresen kongó termekre és rengeteg gyűlölködő falfirkára. Bent már jóval hűvösebb van, és az alsóbb szintekre az épületet szorongató növények miatt alig jut be fény, így egyes folyosókon az orromig sem láttam, és a telefonom zseblámpájával kellett utat találnom a sötétben. Gyakorlatilag minden helyiséget kifosztottak, csak törmelék és szemét hevert a padlón. A padláson viszont találtam néhány iskolai füzetet, tehát itt művelt vandálok szorgoskodtak az elmúlt időkben. Nagyon nem is érdemes beszélnem róla, hogy milyen volt odabent, mert tényleg nem volt semmi, meg persze itt van ez a rakás kép is. Sokkal érdekesebb viszont a kastély története. 

A Nedeczky család

nedeczky_cimer.jpgA nemesi származású Nedeczky család története a XIII. századig vezethető vissza. Nedecze birtokot Anjou Mária királyné adományozta nekik 1384-ben, azonban Zsigmond király csak 1412-ben erősítette azt meg, így a család első írásos említése ebben az oklevélben található.

A családnak két ága van: a Zala vármegyei (ezzel foglalkozunk most mi), ill. a Komárom vármegyei.

Itt most terjengősen lehetne sorolni, hogy ki, merre, hogyan, kivel és miért házasodott, de ezzel nem akarok untatni senkit; akit érdekel, az Wikipédián nyugodtan átbogarászhatja.

Ugorjunk inkább előre, a XVIII. század első feléig, amikor Nedeczky Károly királyi tanácsos feleségül vette a tehetős és tekintélyes családból származó tóthi Lengyel Krisztinát, és miután a tóthi Lengyel család kihalt, a leányági leszármazottai, köztük a Nedeczky család örökölte annak birtokait.

nedeczky_istvan.jpgUgorjunk ismét az időben: 1880-ban járunk, amikor is Nedeczky István földbirtokos, 1848-as honvéd, országgyűlési képviselő és az 1860-as években a Magyarország függetlenségének helyreállításáért szervezkedők egyik vezetője elkezdte megépíttetni a Fekete-kastélyt. Istvánnak több testvére is volt, közülük öccsét, Jenőt kell megemlítenünk, aki nemcsak feleségül vette bátyja lányát, Emmát, hanem a Fekete-kastélyt is megvásárolta tőle, mikor István eladósodott. A Pesti Napló így írt róla 1859. szeptember 8-án: „csőd nyittatott Nedeczky István kastélyosdombói földbirtokos vagyona ellen.”

nedeczky_jeno.jpgMás forrás szerint a Fekete-kastélyt nem István, hanem Jenő építtette, sőt ő maga tervezte. Az igazság viszont az, hogy valójában két kastély is volt, egy szerényebb, ezt hívták alsó fekete kastélynak, valamint az impozánsabb felső: ez utóbbi jelen beszámolónk alanya.

Jenő a házasságkötése után, 1881-ben feleségével a felső Fekete-kastélyba költözött, ám Emma két évvel később tüdősorvadásban meghalt. Ő lehetett a kastély első áldozata. Ekkor kezdték folytatni az építkezést, és az épület végül Jenő képviselővé választása után, 1892 körül nyerte el végső formáját. Nem sokkal később kezdődtek a rejtélyes gyilkosságok…

Az első gyilkosság 1912. július 2-án, éjfél előtt egy órával történt, amikor egy edericsi férfi, pontosabban a birtok marhacsordájának gulyása féltékenységből a kastélyban késelte halálra kedvesét, aki mellesleg a Nedeczky család szakácsa volt. A következő áldozat maga Nedeczky Jenő volt, aki gyógyíthatatlan reumatikus betegségtől szenvedett, és alig két évvel a szakács-gyilkosság után, a saját 74. születésnapján, 1914. március 12-én, egy órával éjfél után agyonlőtte magát.

fekete_kastely_ederics_16.jpg

A tulajdonos nélkül maradt kastély a következő években többször is gazdát cserélt, mígnem 1928-ban egy Vág (vagy Vági) Jenő nevű pesti ügyvéd és felesége költözött be. Nem sokáig élvezhették a balatoni birtok szépségeit: az ügyvéd rajtakapta nejét egy helyi kútásóval, és szerelmi bánatában öngyilkos lett. Az asszony azonban nem sokáig maradt hű a kútásóhoz, hamarosan beleszeretett egy alföldi földbirtokosba, aki tengerésztiszt is volt egyben. A kútásó képtelen volt elfogadni, hogy a nő szíve már másé, így ő is véget vetett életének. Hamarosan azonban kiderült, hogy a most már „fekete özvegy”-ként ismert asszony új kedvese se nem alföldi földbirtokos, se nem tengerésztiszt, hanem egy tizenháromszoros bigámia vádjával körözött csaló, aki időközben minden vagyonából kiforgatta az özvegyet, majd szőrén-szálán eltűnt.

Az asszony így kénytelen volt eladni a kastélyt, amit egy nyugalmazott miniszteri főtanácsos vásárolt meg, aki a II. világháború idején élt itt feleségével. Természetesen neki is volt egy féltve őrzött titka: kettős ügynök volt, aki látszólag a németeknek dolgozott, de közben a szovjetek és az angolok hírszerzője volt. Ő aztán vagy lelepleződött, és a német megtorlás elől menekült öngyilkosságba, vagy már magától a lelepleződéstől rettegett annyira, hogy eldobja magától az életet, mindenesetre 1945. februárjában önkezűleg vetett véget életének. 

Az utolsó gyilkosság után üdülővé alakították át a kastélyt, akkoriban ez nem volt ritkaság. Ide konkrétan a vasas szakszervezet dolgozóinak gyerekei jártak nyaralni, egészen a ’80-as évek végéig. Ezekben az időkben építették azokat a melléképületeket, melyeknek maradványai még megfigyelhetők az itt látható galériákban. De még ekkor sem szűntek meg a furcsaságok a kastély körül.

1999 és 2004 között a Vazul Kft. bérelte a kastélyt. Akkoriban három osztrák férfi volt a tulajdonos, ám a kapcsolat megromlott a Vazul vezetője és az osztrák tulajok között. A Vazul vezetője ennek ellenére 2007-ben eldöntötte, hogy megvásárolja a kastélyt, csakhogy erre nem sok esély kínálkozott, mivel a tulajdonosokkal való elmérgesedett viszonya mellett még pénze se volt rá. Ekkor került a képbe egy 70 éves székesfehérvári ügyvédnő, dr. T. Miklósné, aki a kezébe vette az ügyet, és javasolta a Vazul vezetőjének, hogy más nevében próbálja megvenni a kastélyt. Emberünk így is tett, és egy bizonyos Amandus Kft. nevében 400 ezer eurós vételi ajánlatot tett az ingatlanra, ami az osztrákoknak is szimpatikus volt, így a Kft. vezetőjének hitelért kellett folyamodnia. Fel is keresett egy péceli nőt, bizonyos K. Józsefnét, akiből úgy akart 100 millió forintos hitelt kicsikarni, hogy a hitel fedezete maga a kastély lett volna. Az osztrákok erről természetesen hallani sem akartak. A fehérvári ügyvédnő, dr. T. Miklósné azonban akcióba lendült, és K. Józsefnével kieszelték, hogy a K. Józsefné családja által üzemeltetett vendéglőben dolgozó, rokkantnyugdíjas konyhalány számára papíron „ajándékba” adják a kastélyt. Ezt egy hamis szerződéssel próbálták kivitelezni: T. Miklósné aláhamisította az egyik osztrák tulajdonos és a konyhalány nevét, és még egy régi, kastélyos pecséttel, valamint ellenjegyzésével is ellátta az okmányt. Az osztrákok jogi képviselője persze azonnal kiszúrta a csalást, és rögtön feljelentést tett, melynek következményeként némi pénzbírság mellett T. Miklósnét 3 év letöltendő börtönre, K. Józsefnét pedig 5 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. T. Miklósnét természetesen az ügyvédi foglalkozástól is örökre eltiltották.

Mint látjátok, a Fekete-kastély története különösen tragikus és nem kevésbé hátborzongató. A kastély valahogy vonzza a szerencsétlen, a beteg, az erőszakos embereket és a szélhámosokat. Nem lepődnék meg, hogy ha Hollywood nem is kapkodna a sztoriért, de egy magyar rendező fantáziáját megragadná a Fekete-kastély kísérteties históriája, és a hazai filmművészet által rendre mellőzött horror műfaján belül a mozivásznakra álmodná ezt a lebilincselő lidércnyomást.

Egy időben 220 millió és 500 ezer forintért árulták a 840 négyzetméteres kastélyt a 12 ezer négyzetméteres birtokkal együtt, ami 2015-ben el is kelt, ám az új tulajdonosról csak annyit lehet tudni, hogy Németországban él, és semmiféle érdeklődést nem mutat a kastély felújítása, a park rendbetétele iránt. Így aztán rohamtempóban pusztul az eklektikus épület, csupán az elhagyatott helyek kedvelői és a kísértetvadászok bolyonganak elátkozott falai között.

fekete_kastely_ederics_53.jpg

(Mivel én ősszel jártam Edericsen, azóta akár sok változás is történhetett a kastély körül, de meglepődnék, ha így lett volna.)

forrás: Wikipédia, ederics.hu, Magyar Hírlap, awilime szabadidő magazin, veol.hu

Kiegészítő képcsokor (25 db kép)

Kattints a képre a galéria megnyitásához

 vizjel2.png

Ne maradj le semmiről! Kövesd a blogot: Facebook, YouTube, Instagram

A bejegyzés trackback címe:

https://pusztulat.blog.hu/api/trackback/id/tr4114684560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.03.14. 21:34:36

Ez a kastélysztori tényleg nem sz@rral gurigáz... :D