Játékok a padláson

Nevelőotthon, Zamárdi

2018. október 30. - Indián János

Zamárdi elhagyatott nevelőotthonáról számos cikk és videó került fel a netre a közelmúltban, melyek elég kevés információt, ám annál több ellentmondást tartalmaznak, ami nem véletlen, hiszen alig néhány információmorzsa lelhető fel róla a világháló eldugott zugaiban. Így aztán én se fogom feltalálni a spanyolviaszt, csak megosztom veletek azt a csekély mértékű ismeretanyagot, amit az egykor itt élők hozzászólásaiból, a neten keringő dokumentumokból és a helyszínen talált papírokból szedtem össze. Nem lesz hosszú poszt, de cserébe kaptok egy jó nagy adag képet.

nev_1.jpg

Zamárdi utcáit járva két néhai nevelőotthont is találhatunk egymáshoz közel: a Knézich utcai volt a „Nagytelep”, ahol a felső tagozatosok laktak, az Arany János utcai pedig a „Kistelep”, ahol az alsósok, ill. az óvodások. Egykori lakók netes kommentjei alapján volt olyan időszak, amikor csak lányok nevelkedtek itt, és olyan is, amikor fiúk-lányok vegyesen. Nyaranta pedig csereüdültetés folyt, azaz más intézetekből jöttek ide gyerekek, hogy a Balatonnál vakációzzanak.

somogyi_neplap_1986.jpg

A Somogyi Néplapban megjelent hirdetés 1986-ból

A nagytelepi épületeket a mai napig használják, igaz, már nem nevelőotthonként, hanem SZGYF (Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság) üdülőként, a Kistelep viszont évek óta elhagyatottan áll. A cégtulajdonban lévő kistelepi épületegyüttest egy ingatlanhirdetés szerint 457 millió forintos irányáron árulják. 

Kívülről:

Kattints a képre a galéria megnyitásához

Hatalmas udvar és játszótér tartozik hozzá:

Kattints a képre a galéria megnyitásához

Az épületkomplexum a Balatontól kb. 300 méterre fekszik, egy 4511 m2 nagyságú telken. Nem tudni, hogy pontosan mikor, de valamikor a ’30-as évek elején épült, gyermeküdülőnek. A korabeli képeslapokon "Budapest székesfőváros gyermeknyaraltatója" néven szerepel. A legkorábbi fotó (amit találtam) 1933-ban készült. 

Ilyen volt

Képeslapok a ’30-as, ’40-es és ’50-es évekből.

Kattints a képre a galéria megnyitásához

képek: bedo.hu, Magyar Nemzeti Digitális Archívum

A termek ma már üresen konganak, mivel a tolvajok és a vandálok elvittek mindent, ami mozdítható. Így aztán nem könnyű elképzelni, hogyan is nézhetett ki egykor a nevelőotthon. Ami biztos, hogy a földszinten voltak a tantermek és az ebédlő, az emeleten pedig a hálótermek húzódtak. A bútoroknak szinte kivétel nélkül lába kelt, sok helyen pedig még a falat is kiütötték.

A főépület:

Kattints a képre a galéria megnyitásához

Kilátás az erkélyről:

Kattints a képre a galéria megnyitásához

Falfirkák:

Kattints a képre a galéria megnyitásához

A megmaradt tárgyak zöme a padlás, ill. a melléképületek sötétjében lapul; ezek szemügyre vehetők a galériákban. A padlásra mindenféle ülőalkalmatosságot hurcoltak a vandálok, szemmel láthatóan valamiféle társalgó helyiség berendezésének céljából. De akadnak itt még játékok, iskolapad, ill. egy 1976-os nyelvtankönyvet is találtam.

Kattints a képre a galéria megnyitásához

A legtöbb érdekes holmira a melléképületekben bukkanhatunk. A szekrények, székek, iskolapadok mellett halomban állnak az ezeréves cipők, kalapok és ruhák, melyek közt még farsangi jelmezeket (Süsü!) is találni, valamint kismillió papírt, melyek többnyire ilyen-olyan nyilvántartások. Ezeket érdemes átbogarászni, mert sok kis érdekesség felfedezhető bennük, pl. hogy 1987-ben egy itt dolgozó varrónő havi fizetése 4800 Ft volt.

Kattints a képre a galéria megnyitásához

Az 1997-es Gyermekvédelmi törvény keretében számos nevelőotthont szüntettek meg már jóval annak hatályba lépése előtt. Így járt a zamárdi intézmény is 1993-ban. A bezáráskor 92 gyerek lakott az intézetben. Egy 1998-ban, a Budapest Főváros Önkormányzatának Gyermek- és Ifjúsági Otthonában végzett helyszíni vizsgálat során készített jelentés említést tesz a bezárás után áthelyezett gyerekekről. Az idősebb korú, más intézetből bekerült gyerekekkel komolyabb problémák is vannak. Így például az öt évvel ezelőtt megszüntetett zamárdi nevelőotthonból 10 gyerek került ebbe az intézetbe - közöttük több kamaszkorú -, akik nem tudtak beilleszkedni az új környezetbe. […] Húsz éves lány, aki kisgyerekkora óta állami gondozott. Hét éves korától tizenöt éves koráig a zamárdi nevelőotthonban nevelkedett. Annak megszűnésekor került az Aga utcai gyermekotthonba. Az itt eltöltött öt év alatt soha nem érezte olyan jól magát, mint Zamárdiban. Bár ott nem volt annyira családias a légkör, mint itt, a gyerektársaság ott nagyon "összetartott". Jelenleg utógondozottként él a gyermekotthonban.”

nev_16.jpg

A kifosztott, szétvert épületet látva ma már nehéz elképzelni, hogy itt valaha gyerekek éltek és nőttek fel. Egy-egy rozsdamarta mászóka, molyrágta tankönyv és farsangi jelmez őrzi az itt töltött évek emlékét.

 

vizjel2.png

Ne maradj le semmiről! Kövesd a blogot: Facebook, YouTube, Instagram

A bejegyzés trackback címe:

https://pusztulat.blog.hu/api/trackback/id/tr6614319593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szepipiktor 2018.10.31. 18:20:17

Nem igazán értem, hogy most csak úgy írtál erről vagy van möffötte valami mondanivalód is?
Mer kicsit érzeketlennek, távolságtartónak tartoma posztot, miközben itt sorsokról van szó!
.
Ezért leírok egy személye példát:
Nagyon-nagyon régen, még az átkos világban, 14 évesen egyszer "vendékmunkásként" voltam szüretelni egy Zamárdival szomszédos település TSZ szöllejében.
Egyszer érkezett egy tehetautó és jkorunkbeli lányokat hozott.
Nem tudtuk kik ők, de mivel engen a szüleim nem gendernek neveltek, udvarolni kezdtem egy kedves kislánynak. Persze még az akkori "tudásom" szerint.
És ő mondta el, hogy állami gondozott, a Zamárdiban működő intézményben lakik stb és stb.
Három-négy napig dolgoztunk együtt, reggelente lestem a teherautójukat, a többi srác előtt marha büszke is voltam, hogy egy nagyon aranyos lány jön és már kicsit felnőttessen barátkozik velem.
De megbeszéltük, hogy az ő kötött világa és az én távolságom semmi további kapcsolatra nem ad lehetőséget.
Nem tudpom mi lett vele.
De ez közel 50 éve történt, és amikor a posztot olvastam, nekem picit összeszorult a szívem!
Talán egy mai bloggernek is át kellene élnie "életszerű" dolgokat, hogy ne csak száraz tájékoztatást írjon egy sok szá vagy ezer sanyarú sorsú kisgyerek othonának mai pusztulásáról.

KissGecihuszár 2018.10.31. 18:31:44

Számomra teljesen elképesztő, hogy egy Zamárdiban hogyan lehet hagyni így lepusztulni egy igen értékes épületet? Miért nem szerzi meg azt az önkormányzat, vagy miért nem vet ki ilyen meg olyan birságot az épület tulajdonosára? Kismillió hatósági eszközzel van felruházva 1-1 települési önkori, sepercig nem tartana fossá birságolni a tulajt!!

tsar 2018.10.31. 19:24:06

A süsü jelmez érdekelne.