Zamárdi elhagyatott nevelőotthonáról számos cikk és videó került fel a netre a közelmúltban, melyek elég kevés információt, ám annál több ellentmondást tartalmaznak, ami nem véletlen, hiszen alig néhány információmorzsa lelhető fel róla a világháló eldugott zugaiban. Így aztán én se fogom feltalálni a spanyolviaszt, csak megosztom veletek azt a csekély mértékű ismeretanyagot, amit az egykor itt élők hozzászólásaiból, a neten keringő dokumentumokból és a helyszínen talált papírokból szedtem össze. Nem lesz hosszú poszt, de cserébe kaptok egy jó nagy adag képet.
Zamárdi utcáit járva két néhai nevelőotthont is találhatunk egymáshoz közel: a Knézich utcai volt a „Nagytelep”, ahol a felső tagozatosok laktak, az Aradi utcai pedig a „Kistelep”, ahol az alsósok, ill. az óvodások. Egykori lakók netes kommentjei alapján volt olyan időszak, amikor csak lányok nevelkedtek itt, és olyan is, amikor fiúk-lányok vegyesen. Nyaranta pedig csereüdültetés folyt, azaz más intézetekből jöttek ide gyerekek, hogy a Balatonnál vakációzzanak.
A Somogyi Néplapban megjelent hirdetés 1986-ból
A nagytelepi épületeket a mai napig használják, igaz, már nem nevelőotthonként, hanem SZGYF (Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság) üdülőként, a Kistelep viszont évek óta elhagyatottan áll. A cégtulajdonban lévő kistelepi épületegyüttest egy ingatlanhirdetés szerint 457 millió forintos irányáron árulják.
Kívülről:
Kattints a képre a galéria megnyitásához
Hatalmas udvar és játszótér tartozik hozzá:
Kattints a képre a galéria megnyitásához
Az épületkomplexum a Balatontól kb. 300 méterre fekszik, egy 4511 m2 nagyságú telken. Nem tudni, hogy pontosan mikor, de valamikor a ’30-as évek elején épült, gyermeküdülőnek. A korabeli képeslapokon "Budapest székesfőváros gyermeknyaraltatója" néven szerepel. A legkorábbi fotó (amit találtam) 1933-ban készült.
Ilyen volt
Képeslapok a ’30-as, ’40-es és ’50-es évekből.
Kattints a képre a galéria megnyitásához
képek: bedo.hu, Magyar Nemzeti Digitális Archívum
A termek ma már üresen konganak, mivel a tolvajok és a vandálok elvittek mindent, ami mozdítható. Így aztán nem könnyű elképzelni, hogyan is nézhetett ki egykor a nevelőotthon. Ami biztos, hogy a földszinten voltak a tantermek és az ebédlő, az emeleten pedig a hálótermek húzódtak. A bútoroknak szinte kivétel nélkül lába kelt, sok helyen pedig még a falat is kiütötték.
A főépület:
Kattints a képre a galéria megnyitásához
Kilátás az erkélyről:
Kattints a képre a galéria megnyitásához
Falfirkák:
Kattints a képre a galéria megnyitásához
A megmaradt tárgyak zöme a padlás, ill. a melléképületek sötétjében lapul; ezek szemügyre vehetők a galériákban. A padlásra mindenféle ülőalkalmatosságot hurcoltak a vandálok, szemmel láthatóan valamiféle társalgó helyiség berendezésének céljából. De akadnak itt még játékok, iskolapad, ill. egy 1976-os nyelvtankönyvet is találtam.
Kattints a képre a galéria megnyitásához
A legtöbb érdekes holmira a melléképületekben bukkanhatunk. A szekrények, székek, iskolapadok mellett halomban állnak az ezeréves cipők, kalapok és ruhák, melyek közt még farsangi jelmezeket (Süsü!) is találni, valamint kismillió papírt, melyek többnyire ilyen-olyan nyilvántartások. Ezeket érdemes átbogarászni, mert sok kis érdekesség felfedezhető bennük, pl. hogy 1987-ben egy itt dolgozó varrónő havi fizetése 4800 Ft volt.
Kattints a képre a galéria megnyitásához
Az 1997-es Gyermekvédelmi törvény keretében számos nevelőotthont szüntettek meg már jóval annak hatályba lépése előtt. Így járt a zamárdi intézmény is 1993-ban. A bezáráskor 92 gyerek lakott az intézetben. Egy 1998-ban, a Budapest Főváros Önkormányzatának Gyermek- és Ifjúsági Otthonában végzett helyszíni vizsgálat során készített jelentés említést tesz a bezárás után áthelyezett gyerekekről. „Az idősebb korú, más intézetből bekerült gyerekekkel komolyabb problémák is vannak. Így például az öt évvel ezelőtt megszüntetett zamárdi nevelőotthonból 10 gyerek került ebbe az intézetbe - közöttük több kamaszkorú -, akik nem tudtak beilleszkedni az új környezetbe. […] Húsz éves lány, aki kisgyerekkora óta állami gondozott. Hét éves korától tizenöt éves koráig a zamárdi nevelőotthonban nevelkedett. Annak megszűnésekor került az Aga utcai gyermekotthonba. Az itt eltöltött öt év alatt soha nem érezte olyan jól magát, mint Zamárdiban. Bár ott nem volt annyira családias a légkör, mint itt, a gyerektársaság ott nagyon "összetartott". Jelenleg utógondozottként él a gyermekotthonban.”
A kifosztott, szétvert épületet látva ma már nehéz elképzelni, hogy itt valaha gyerekek éltek és nőttek fel. Egy-egy rozsdamarta mászóka, molyrágta tankönyv és farsangi jelmez őrzi az itt töltött évek emlékét.
Ne maradj le semmiről! Kövesd a blogot: Facebook, YouTube, Instagram
