Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Pusztulat

Hajléktalan-paradicsom a Balatonnál

Berva üdülő, Zamárdi

2018. október 01. - Indián János

Még tervben se volt a blog, amikor ezt a helyet felfedeztem, és azóta is vissza akarok menni, de valahogy sose jön össze. Viszont mindenképpen szerettem volna beszámolót készíteni róla, mert annyira hangulatos volt, hogy még mindig élénken vibrál az emlékeimben. Tekerjük hát vissza az időt arra a fülledt júliusi napra, és lessünk be az egykori Berva üdülő kerítése mögé. 

berva_1.jpg

Az üdülő három épületet foglal magában:
1. A legnagyobb egy hosszú sorházként húzódik végig a kerítés mentén, itt sorakozik a szobák többsége.
2. Egy nagy faház, ez volt az étkező.
3. Egy kisebb klubház, mögötte egy apartmannal.
Az épületegyüttes előtt pedig egy hosszú, fűvel benőtt terület nyúlik bele a Balatonba.

Ilyen volt

Képek a Felnémet városrész honlapjáról.

Kattints a képre a galéria megnyitásához

A bejutás mikéntje hamar tisztázódik, mivel a kapu már szélesre tárva vár, ahogy a szobák többsége is nyitott ajtókkal fogad. Egyetlen ajtót találtam zárva, ez pedig rögtön felvetett néhány kérdést, pl. hogy ki zárta be és miért? A válaszokért nem kell messzire menni, ugyanis amerre csak nézünk, egyértelmű jeleit fedezhetjük fel annak, hogy itt bizony emberek élnek. A falak mentén zsákokba gyűjtött sörösdobozok tornyosulnak, és több szék, ill. egy-két ágy is kikerült a tornácra. A mellettük felsorakozó poharak, bögrék, tányérok és újságok mind-mind rendszeres használatról árulkodnak.

Bár a szobák állapota lesújtó, az omladozó mennyezet alatt, valamint a felázott tapétával és töredezett csempével burkolt falak közt meglepően sok berendezés maradt (többé-kevésbé) érintetlen. Ágyak, éjjeliszekrények, beépített szekrények, polcok, és az összes tele mindenféle szeméttel (üdítősüvegek, tejfölös dobozok, zacskók, újságok, stb.), és egyéb holmival (evőeszközök, bögrék, edények, vödrök, ruhadarabok, gyerekjátékok, gumipókok, cipők, stb.). Szinte lépni nem lehet a sok kacattól. Az egyik szobában még síbakancsot is találtam. Ugyanitt óriási halom száraz falevél borított mindent. Az összes szobába befújt valamennyit a szél, de itt akkora kupacokban állt, mintha szándékosan akartak volna elfedni valamit. Nem másztam bele, hogy utánajárjak, így ez megmarad a Berva üdülő egyes számú rejtélyének.

A kettes számú rejtély a 18-as szobához fűződik. Fentebb már említettem, hogy volt egy ajtó, amit zárva találtam. Hát ez az a bizonyos ajtó. Ráadásul nem egyszerűen bezárták, kívülről még el is barikádozták székekkel. Lehet, hogy ez csak véletlen, és semmi érdekes nincs bent; lehet, hogy a hajléktalanok rejtettek oda valamit – vagy valakit; lehet, hogy az egy titkos methlabor; lehet, hogy ott bujkál a kőbányai szopófantom – ezt mindenkinek a fantáziájára bízom. Én mindenesetre nem jutottam be... Nem emlékszem pontosan, de kb. 20 szoba lehet az üdülőben. Hogy a hajléktalanok melyiket milyen gyakran használják, azt a pókhálók és a rajtuk pöffeszkedő nagy, kövér pókok mennyiségéből becsülhetjük meg. A bejárattól indulva egyre tekintélyesebb méretű hálók keresztezik az ajtófélfákat. Középen van egy kiégett lakrész, itt egy központi helyiségből nyílnak a szobák minden irányban. Ezek valamelyikében komolyabb tűz ütött ki valamikor, ami aztán átterjedt a többire is, mivel a falak megfeketedtek, a bútorok elszenesedtek és megolvadtak, az előtérben pedig a teljes tetőszerkezet leégett. A gaz mellett egész kis fák nőnek ki a földből és kúszónövények nyúlnak be az ablakokon. Egészen sajátos atmoszférával bír ez a lakrész.

Ahogy egészen sajátos atmoszférával bír a következő lakrész is, amit én csak babaháznak hívok. Első ránézésre teljesen átlagos szobák vannak itt a szokásos kacatokkal és szeméttel meghintve, de az ablak előtti bokor kísérteties félhomályba burkolja a helyiséget. A szél száraz faleveleket és kisebb ágakat fújt a padlóra, melyek élesen recsegnek-ropognak a talpunk alatt. A levelek között mintha egy maréknyi fekete hajcsomó lapulna. Közelebbről vizsgálva egy apró babafej mosolyog rám, mögötte egy szőke, ugyancsak test nélküli társa mered hatalmas kék szemeivel a semmibe. Az ágyon egy egészben maradt, de teljesen meztelen baba hever kicsavarodott pózban, a lábait már megrágta valami, a haja csupa pókháló.

Az egyik fejhez tartozó testet a szemközti épület előtt találtam meg, a klubház melletti apartman bejáratánál. Igaz, az egyik lába is hiányzott, csak hogy még bizarrabb legyen... De haladjunk tovább, és nézzük meg, mi van odabent. Az ajtón belépve egy tágas előtér fogad. A sarokban kanapé, rajta tányér és piásüvegek, a földön egyéb edények, műanyag tálak és ruhadarabok hevernek. Egyik irányban három szoba is nyílik: az egyiket szétverték, a másikat felgyújtottak, a harmadikban pedig rengeteg ruhát szórtak az ágyakra, és teljesen úgy fest, mint egy rendetlen tinédzser kollégiumi szobája. A másik irányban fürdőt, vécét és konyhát találunk, melyek közül ez utóbbi érdemel említést. Igazi retrókonyha a klasszikus Nikoletta konyhabútorral. A szekrény ráadásul nem teljesen üres, egy-egy tányér, pohár és bögre porosodik a polcokon.

A klubterem vagy társalgó ugyanebben az épületben található, de csak kívülről lehet bejutni. Szekrények, fotelok, kárpitozott székek és tévék találhatók itt. A tévéket kibelezték, a szekrényt szétszedték, de a fotelok a vastag porréteg és a falakról lepotyogott vakolat alatt szinte újszerűnek tűnnek, néhány még úgy is van beállítva, mintha az eredeti helyükön sorakoznának, teljesen érintetlen állapotban, (hiába) várva az új vendégeket. Innen nyílik egy üvegajtó a fedett teraszra, ahová én csocsót és biliárdot vizionálnék, de jelenleg csak egy nagy kanapé, kidobott szőnyegek és pár zsák szemét szomorkodik ott. Ha a rozoga falépcsőn felmegyünk, akkor pedig a tetőteraszon találjuk magunkat, ahonnan egészen poszt-apokaliptikus kilátás nyílik az üdülő leégett tetejű szobáira, az ütött- kopott falakra, kitört ablakokra, valamint az udvaron halomban álló szemétre és száraz falevelekre. A tetőt foltokban benőtte a moha, és a mohát borító levelek barna takarója alól itt-ott derékig érő gazok törnek az ég felé.

Egy régi, de még mindig élő hirdetés szerint az üdülő befogadóképessége maximum 75 fő volt, de ránézésre kb. feleannyian férhettek el kényelmesen a barakkokban. Ugyanez a hirdetés említi azt is, hogy 3-6 ágyas szobák várták a vendégeket, ami elég abszurd elképzelésnek tűnik – én a nagyobb szobákat tippeltem háromágyasnak. Igaz, láttam olyan kisebb zugot, ahová három ágy volt bezsúfolva, de feltételeztem, hogy ez már a területfoglaló hajléktalanok és a vandálok ízlése szerint beállított kompozíciót mutatja. A szobák egyébként annyira kicsik, hogy még vécé és zuhany sem tartozott hozzájuk, közös fürdők és mosdók voltak a folyosók végén. Nem könnyű elképzelni, hogyan is festhetett a Berva üdülőben egy teltházas állapot (legyen ez a harmadik rejtély), de maradjunk annyiban, hogy sok jó ember kis helyen is elfér.

A Berva Rt. felszámolása

berva_logo.jpgAz üdülő az egri Berva Rt. balatoni nyaralója volt, ahol a gyár dolgozói vakációzhattak a családjukkal. Magáról az üdülőről szinte semmilyen információ nem lelhető fel a neten. A Berva Rt. bezárásáról az alábbi tájékoztatás olvasható a Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Egyesületének honlapján: „A Berva Rt. elődje az 1951-ben létrejött Finomszerelvénygyár volt. Az 1980-as években jól ment az állami vállalatnak, majd privatizálták a súlyából vesztett gépipari és autóipari beszállítót. Az 1990- es években a keleti piacok összeomlása, az orosz gazdasági válság viselte meg a céget, de egyes termékek, például a pneumatika gyártása is kikerült a portfólióból. 1999-ben a hűtőgép-kompresszorok gyártása szűnt meg, majd egyre inkább akadozva szállították a Suzukinak a lengéscsillapítókat, s azt a megrendelésüket is elveszítették. A társaság tevékenységét 7 cégbe szervezték ki, de ezek közül több is csődbe ment. […] 2002 májusában kezdődött meg a felszámolás, egy darabig a működés fenntartásával. A társaság adóssága 2,4 milliárd forint volt, a vagyona papíron 1,4 milliárd forintot tett ki. A működő vagyonon aztán 2003-ban adott túl a felszámoló Cash & Limes Zrt. Az 550 bejegyzett hitelezőből előbb 140 körüli maradt, de sokan a behajthatatlansági kérelmet nyújtottak be, így végül az állam felé való adósság nőtt. A felszámolás ideje alatt egyébként több per is zajlott, legtovább egy zamárdi üdülő eladása körül, amelyet még a felszámolás előtt értékesített a cég, a kifogások szerint áron alul. A megmaradt ingatlanvagyonon a magyar állam, a felsőtárkányi önkormányzat, valamint Zamárdi önkormányzata, a budapesti Profes Kft. és a felszámoló Cash&Limes Zrt. osztozik.”

berva_rt.jpg

kép: Minden, ami Eger

A Heves megyei hírportál pedig így írt 2016-ban a felszámolásról: „Az eljárás 2002. májusában indult, de csak mostanra fejeződött be. A felszámolással megbízott cég a Cash & Limes Zrt. volt. Fénykorában kétezer, agóniájában 7-800 ember dolgozott a Bervában, amelynek telephelyén ma két tucat cég működik. A Berva Rt. több százmilliós adótartozást halmozott föl, a felszámolás végének egyik kulcsa az adó- és vámhivatal hozzáállása volt.”

Egyetlen épületről nem ejtettem még szót, ez pedig az a bizonyos faház, ami azzal a kiskapuval szemben áll, ahol bejöttem. A bejárati ajtó egy folyosóra nyílik, balra egy lezárható részen kisebb helyiségek találhatók, amik fogalmam sincs, hogy mik lehettek (talán, mivel a kiskapunál vannak, porta vagy valami irodaszerűségek), középen vécék és zuhanyzók, illetve kamrák. A kamrákban a mai napig a polcokon állnak a befőttesüvegek, néhányukban még valami meghatározhatatlan massza is poshad. A sok üveg mellett találunk még lábosokat, tálcákat, tányérokat, kancsókat, edényeket. Az egyik szekrény aljában még lámpaburák is voltak. A szélső ajtó vezet a konyhába, ahol szintén rengeteg dolog maradt: poharak minden mennyiségben, csészék, bögrék, sótartók, mosogatódugók, tányéralátétek, műanyag ételhordó dobozok, stb. A konyha egyébként olyan kicsi, hogy valószínűleg máshonnan hozatták a főbb fogásokat, itt inkább csak egyszerűbb ételeket készíthettek, teát főzhettek, stb., ill. mosogattak. A folyosó végül az étkezőbe torkollik, amit teljesen kipucoltak, se egy szék, se egy asztal – talán ezekkel gyújtottak be a hajléktalanok a kiégett szobákban. Itt is nehéz elképzelni, hogy 30-40 embernél több elfért volna, bár az általában nincs kőbe vésve, hogy mindenkinek egyszerre kell enni.

Majdnem körbeértünk, már csak az udvar van hátra. Szép nagy fűtenger terül el az étterem mögött, különféle fák és vasoszlopok nőnek ki belőle, itt-ott még néhány régi szabvány kültéri kő virágtartó is felfedezhető. Oldalt játszótér lehetett, legalábbis a kőszegélyek homokozót és egyéb szabadtéri játékokat sejtetnek. Ezek közül csupán egy rozsdás hinta maradt meg. Előtte padok maradványai kandikálnak ki a magas fűből és egy rozoga kosárpalánk bújik elő a bozót mögül. Az udvar végén pedig megtörténik a varázslat, ugyanis az üdülőnek saját partszakasza van. Káprázatos, festői panoráma tárul a szemük elé: hátul finoman kirajzolódnak az északi part hegyei, előttük lágyan fodrozódik a víz, nádasok ringnak a szélben susogva, a stégek lábait rendületlenül nyaldossák a hullámok. A hajléktalanokat is megragadta a táj hangulata, kihoztak egy kis piknikasztalt két székkel, és romantikus csendéletbe rendezték őket a víz mellett. Itt aztán be lehet kanalazni a reggeli konzervet, vagy be lehet nyakalni a napi sört a lenyugvó nap aranyló fényében!

Még egy dolgot meg akartam jegyezni: miközben a pókhálókat söpörtem le magamról – inkább kevesebb, mint több sikerrel -, különféle zajokra lettem figyelmes: strandpapucsok csattogása az aszfalton, és egyre erősödő vihorászás jelezte, hogy egy kisebb társaság közeledik az utcán, a part felől. A felfújható unikornissal felvértezett fiatalok aztán rögtön elnémultak, és döbbent csendben figyelték napszemüvegeik mögül, hogy mégis mi a búbánatot keres valaki az elhagyatott üdülőben? A szemem sarkából láttam, ahogy tétován össze-összesutyorogtak, aztán kisvártatva úgy döntöttek, hogy nem foglalkoznak velem, és továbbálltak. Hogy valami csövesbánatnak néztek-e vagy miért lepődtek meg annyira, azt könyveljük el a negyedik rejtélynek.

berva_10.jpg

A számos szobával, étkezővel, klubteremmel, tetőterasszal és nem utolsósorban saját balatoni partszakasszal rendelkező Berva üdülő maga a megvalósult hajléktalan-paradicsom. Nem tudni, hogy kié a hely, Eladó tábla sincs kint, így aztán a néha idetévedő turistákon kívül senki sem háborgatja őket. Hogy ez meddig marad így, azt sajnos szintén nem lehet tudni. Nem úgy tűnik, hogy kapkodnának érte, pedig már pusztán az elhelyezkedéséből kifolyólag is rengeteg fantáziát és lehetőséget rejt magában. Mindenesetre látni azt, hogy mi lett az üdülőből, miközben a parton állva teleszívjuk a tüdőnket friss, Balaton-illatú levegővel, finoman fogalmazva is szívbe markoló.

 

vizjel2.png

Ne maradj le semmiről! Kövesd a blogot: Facebook, YouTube, Instagram

A bejegyzés trackback címe:

https://pusztulat.blog.hu/api/trackback/id/tr8114217259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tlantos 2018.10.02. 23:01:37

Lengoteke! :)
Oreg szar epulet, de ha figyeltek volna ra, nem jut erre a sorsra.
süti beállítások módosítása