Elhagyatott borospincék

Buzsák

2018. szeptember 17. - Indián János

A jellegzetes népművészeti hagyományairól híres Buzsák egy somogyi falu, ami a Balatontól kb. 15 km-re fekszik. Lakossága erősen fogyatkozik és rohamosan öregszik. Ez 2 fő okra vezethető vissza.
1. Az elmúlt évtizedekben számos család átköltözött a környező városokba, többek közt Fonyódra.
2. A fiatalok nagy része Budapestre, még nagyobb része külföldre vándorol.
A megüresedő házakat többnyire azok az idősebb külföldiek vásárolják fel és alakítják nyaralóvá, akik szívesen áztatják habtestüket a Balatonban vagy a szintén közeli Csisztafürdő gyógyvizében. Bár a falu a maga 1300 lakosával nem nevezhető nagynak, látnivalóban mégsem szűkölködik. Akad itt többek közt faluház, tájház, kápolna és templom is, valamint sok-sok borospince és présház. 

buzsak_1.jpg

A pincesorok közt bandukolva találkozhatunk nádtetős tömésházakkal és cseréptetős téglaberakásos házakkal is.  A legjelentősebb a János-hegyi pincesor, az itteni nádfedeles házak egy részét műemlékké nyilvánították. Közös vonásuk, hogy a mai napig őrzik a régies, népi kultúra szellemiségét. Igényes, gondosan karbantartott épületek, melyek körül még a gyep is olyan kifogástalanul sima, mint egy elit golfpályán. A szőlő-, napraforgó- és kukoricaültetvények pedig festői hátteret biztosítanak a pincéknek. Látnivaló tehát akad bőven, gyönyörű présházakkal és szőlőskertekkel, de minket most nem ezek érdekelnek.

Minket azok érdekelnek, amikhez már a kutya sem jár ki. Mivel a pincék rendszerint apáról fiúra öröklődnek, a leszármazottak (ha egyáltalán vannak) elvándorlásával sok hely marad gazda nélkül. Néhány ház elé odabiggyesztenek egy-egy Eladó táblát és időnként lenyírják a füvet, de vannak olyanok is, amelyek teljesen elhagyatottak. A gondozatlan telkeken pedig az épületek gyorsan lepusztulnak, a földeket meg ellepi a nyakig érő gaz. Soknak beszakadt a teteje, de olyan is van, amelyiknek szétnyíltak a falai, mint a virágszirmok. Találkoztam egy érdekes megoldással, ami ez utóbbit igyekszik megelőzni: egy vaspánt, ami nadrágszíjként fogja össze a falakat. Többek közt ez is megtekinthető az alábbi galériában:

Kattints a képre a galéria megnyitásához

Néhány számunkra szerencsés kivételtől eltekintve a házakat bezárva és lelakatolva hagyták itt a tulajok. Bejutással próbálkozni így inkább a leomlott falaknál vagy a beszakadt tetőkön keresztül érdemes, csak a pincéket körülvevő kétméteres csalánnal kell megbirkózni. A féktelenül burjánzó, áthatolhatatlannak tűnő gaz, mint valami ősi védelmi rendszer próbálja távol tartani a kíváncsiskodókat, nem árt tehát machetét is csomagolni az útra. Bent egyébként néhány edényen, hordómaradványon, foszladozó falvédőn, ágyakon és polcokon kívül nem sok mindent találni, de nagyon hangulatosak a kicsi, szerény berendezésű helyiségek.

door_1.jpgTudtad-e?

A borospincék ajtaját nem azért építették régen olyan lehetetlenül alacsonyra, mert minden borász kis növésű volt, hanem azért, hogy az embernek le kelljen egy kicsit hajtania a fejét, hogy átférjen rajta. Vagyis aki belépett, az akaratlanul is fejet hajtott, s így tisztelgett a bor előtt.

A végére tartogattam a kedvenc felfedezésemet. Már messziről is baromi szürreálisnak hatott, hogy egy régi, Matávos telefonfülke áll a semmi közepén, de igazán akkor lepődtem meg, amikor belestem az ajtaján...

 

vizjel2.png

Ne maradj le semmiről! Kövesd a blogot: Facebook, YouTube, Instagram

A bejegyzés trackback címe:

https://pusztulat.blog.hu/api/trackback/id/tr9914162231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Múltidéző építészet · http://multidezoepiteszet.blog.hu 2018.09.17. 20:45:53

Ez a matávos telefonfülke nagyon frankó, hiába, a vidéki ember leleményes :D
Egyébként nagyon hangulatos, odavagyok az ilyen lepusztult népies helyekért