Volt egyszer egy Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, és volt annak egy keszthelyi üdülője. Ebbe az üdülőbe jártak nyaralni a gyár dolgozói a családjukkal. Noha az épület nem túl nagy, és nem is a Balaton partján áll (bár nincs messze a Helikon Strandtól), a medencével, játszótérrel, sportpályákkal és zöld területekkel körülvett szálloda sok-sok családot gazdagíthatott életre szóló élményekkel a ’70-es évektől a ’90-es évek közepéig. A sztori folytatása onnan már sajnos kevésbé mesébe illő. A vállalat tönkrement, az üdülő pedig tolvajok, vandálok és hajléktalanok rezidenciája lett. Nyár elején ráadásul egy bűncselekmény kapcsán került be a hírekbe.
A BHG üdülőt a Festetics György úton találjuk, nem messze a Keszthely kezdetét jelölő táblától. Bármennyire is igyekszik megbújni a fák között, néhány részlete itt-ott előbukik a lombok takarásából. Ez a néhány részlet pedig bőven elég ahhoz, hogy a szálloda magához vonzza a tekinteteket. Ennek 2 oka van:
1. Az épület „meztelen”, azaz elöl és hátul semmi sem takarja a szobákat, se falak, se ablakok – semmi.
2. Az is rögtön feltűnik, hogy az üdülő egy egyszerű, puritán téglatest, ami kocka formájú szobákra van szabdalva. Az elvadult növényzetben olyan hatást kelt, mintha egy óriásgyerek veszített volna el egy építőkockát, melynek csupán az élei tünedeznek elő a gazból.
Közelebb érve a rozsdás kerítésen egy tábla figyelmeztet a balesetveszélyre, ennek ellenére a kapu tárva-nyitva. Az épület előtt állva egy egészen szürreális érzés kerít hatalmába, mert
1. közelről az üdülő valószerűtlenül kicsinek tűnik,
2. a fűből közvetlenül a földszinti szobákba léphetünk,
3. az épület alapja nem látszik ki a gazból, ezért úgy néz ki, mintha az egész a levegőben lebegne.
A szobák előtt sétálni olyan érzés volt, mint az áruházak műszaki részlegén kiállított tévék előtt elhaladni. Mindegyik egyforma, de mégis egy kicsit más. Mivel teljesen kipucolták őket, az eltéréseket csupán a megmaradt tapétafoszlányok, a falakból kilógó kábelek és a behordott szemét mennyisége jelenti.
Történeti áttekintés
Mi is az a BHG? Amennyire nagy és jelentős történelmi múlttal rendelkezik, valamiért éppen annyira keveset tudni róla manapság. Története 1874-ig nyúlik vissza, amikor Egger Bernát megnyitotta távíróüzletét Budapesten. Ebből az üzletből indult minden. 1885-ben az Egger B. távíróüzlet az 1. magyar ipari kiállításon bemutatta távírókészülékét, ami elnyerte a fődíjat. A cég a posta és a vasút legfontosabb hírközlési eszközszállítója lett. A következő évben bemutatták telefonközpontjaikat, és jelentős külföldi megrendeléseket is kaptak. 1901-től már Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. néven futottak, és többek közt ők gyártották I. Ferenc József telefonját is. 1925-ben az Ericsson felvásárolta a céget, egy évvel később pedig megkezdődött a rádiógyártás. 1928-ban a cég híradástechnikai ága annyira kinőtte magát, hogy az amerikai International Standard Electric Co. leányvállalataként Standard Villamossági Rt. néven önállósodott. 1936-ban 8600, 1940-ben pedig 26.000 telefont gyártottak, és a hadseregnek is beszállítói lettek. Érdekesség, hogy 1946-ban Bay Zoltán Standard készülékekkel mérte a Holdról visszaverődő rádióhullámokat. 1949-ben a céget államosították. 1952-ben átkeresztelték, ekkor lett Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, a következő években pedig itt készült el az első hazai TV-adó. 
Az 1965 és 1986 közötti időszak volt a vállalat fénykora. Világszínvonalú rádiókat, telefonokat és telefonközpontokat gyártottak. Több vidéki telephelyet létesítettek: Tatabányán, Szekszárdon, Debrecenben és Kunhegyesen. A keszthelyi üdülő is ennek az időszaknak az elején épülhetett. A hanyatlás 1989-ben kezdődött, amikor a vállalat sorra veszíteni kezdte a pályázatokat, és több nagy megrendelő sem fizette ki a leszállított eszközöket. A Szovjetunió széthullásával pedig nemcsak egy állandó megrendelőtől estek el, hanem azok a telefonközpontok is a nyakukon maradtak, amiket szovjet megrendelésre készítettek mintegy 5 millió dollár értékben. A BHG halmozta a veszteségeket és az adósságokat, így folyamatos leépítésekre kényszerült, a dolgozók száma 1992-ben 4500 főre, 1995-ben 1100 főre csökkent. A BHG még évekig agonizált, majd 1999-ben bezárta kapuit.
Mint már említettem, a szobák egészen aprók, nekem „A kocka” című filmet juttatták eszembe. Hogy egy vagy maximum két ágyon kívül mi fért még el bennük, az komoly próba elé állítja a képzelőerőnket, mindenestre elég spártai lehetett a berendezésük. Ez persze nem baj, valószínűleg senki sem azért jött ide annak idején, hogy egész nap a szobában kuksoljon. A maradványokból nehéz megállapítani, de ha jól vettem ki, akkor a szintek egyik oldala kétszobás blokkokra volt osztva, blokkonként egy-egy vécével és zuhanyzóval, a másik oldalon pedig minden szobához tartozott vécé és zuhany. A folyosók végén pedig külön is voltak vécék és fürdőhelyiségek.
Ki az a Beloiannisz?
Nikosz Beloiannisz a görög kommunista mozgalom mártírja. Egészen fiatal korától kezdve nyíltan lépett fel a társadalmi igazságtalanság és a nyomor ellen. A mélyszegénységben élők iránt érzett empátiája terelte politikai útra. Tagja lett a Görög Kommunista Pártnak. Nézetei miatt kirúgták a jogi egyetemről. Rendszeresen beszédeket tartott, sztrájkokat szervezett, és háborúellenes tüntetéseken vett részt, ezért gyakran került rács mögé. Az 1935 és 1943 közötti időszakot végig börtönben és koncentrációs táborban töltötte. A II. világháború után polgárháború robbant ki Görögországban, ahol a kommunista erők vereséget szenvedtek. Beloianniszt letartóztatták, és hazaárulás vádjával halálra ítélték, majd kivégezték.
Ahogy az ilyen helyeken már megszoktam, minden lépésemet üvegszilánkok és különféle törmelékek recsegése-ropogása kísérte. Első ránézésre mindent elloptak, ami mozdítható volt, és azt is, ami nem, de pl. az egyik folyosón még a szőnyeg is megmaradt, ill. a szemétkupacokban felfedezhetők még függönyök, takarók, széttört tévék és hűtők vagy az erkélyekhez tartozó üvegtáblák. A matracok és az elszórt ruhadarabok pedig azt sugallják, hogy a hajléktalanok gyakran választják éjszakára a BHG üdülő jól szellőző szobáit. Ahogy az lenni szokott, a vandálok a falakat telefújták graffitivel, bár itt inkább a falfirka a megfelelő kifejezés. Néhány ismerős rajzból ítélve ugyanaz a banda verhette szét a szállodát, akik a Via Hotellel is elbántak.
Kik nyaralhattak itt?
A BHG 1965 és 1986 között élte virágkorát, ekkor mintegy 22.000 ember dolgozott a cégnél (a vidéki telephelyeket is beleszámítva). Az üdülőben azonban mindössze 150 férőhely volt, így nem volt egyszerű bekerülni. Az igényelt beutalók elosztásáról egy bizottság döntött, és csak 5 évente egyszer lehetett beutalót kapni.
A földszintről egy fedett folyosó vezet át a melléképületbe. Itt is számos helyiség található. Elöl lehetett a konyha és (talán) a büfé, hátul pedig két egybenyíló, nagyobb terem található. Ezek valószínűleg nemcsak étteremként, hanem táncteremként is működtek, legalábbis a pár lépcsőfoknyi emelvény funkcionálhatott akár színpadként is. Sok kis eldugott zug van még itt, ezek különféle tárolóhelyiségek lehettek. Az egyik lyukban különös, sárga fény fogadott, mintha lámpa égett volna, de csak a festett üvegen átszűrődő napfény kölcsönözte ezt az érdekes hatást. A földön mindenhol játékok hevernek: társasjátékok, fából készült asztali csocsók, műanyag építőjáték-elemek, plüssállatok, stb. Újságokat is találtam, melyekre 1995-ös dátumot nyomtattak; talán abban az évben nyaraltak itt utoljára.
Keszthelyen elég sok lepusztult hotel van, de egyik se annyira lepusztult, mint a BHG egykori üdülője (a Balaton Hotel azért lehet, hogy vitatkozna ezzel). Különösebben szép mondjuk a fénykorában se lehetett – bár ez ízlés kérdése -, az egész épületre a minimalista szocreál szögletesség jellemző. Ettől függetlenül egy kellemes, családias hangulatú üdülő lehetett valamikor, ma viszont már csak halvány árnyéka egykori önmagának, az útra néző csupasz szobáival leginkább egy ütött-kopott sakktáblára hasonlít. Az ’Eladva’ plakát kint fityeg a kerítésen, de hogy ki vagy mi vette meg, arról semmiféle információt nem találtam, mindenesetre nem úgy tűnik, hogy bármit is akarnának kezdeni vele a közeljövőben.
ETÉÉ (Egy Totál Érdektelen Észrevétel): Minden alkalommal, amikor az üdülőben vagy a környékén jártam, esett az eső.
forrás: Újbuda Retro, Lazarbibi, 24.hu, Feol.hu, Wikipédia
Ne maradj le semmiről! Kövesd a blogot: Facebook, YouTube, Instagram
