Pár éve még Keszthely büszke ékköveinek egyike volt, ma már felhős időben kimondottan para, ahogy a szomorú fűzfák fölé csúcsosodik a szebb napokat látott Hotel Via. Az 1976-ban épült szálloda kapuja közvetlenül a Balaton mentén kanyargó parkosított sétányra nyílik, tehát egy igen kellemes, a turisták körében népszerű helyen található, mégis kihasználatlanul, elhagyatottan áll. Kitört ablakai sötét tekintettel bámulják a Balatont, és a sétányon bicikliző, kutyát sétáltató vagy fagyit nyalva lézengő turistákat. A horgászok csak a fejüket csóválják, mikor a válluk mögött az épületre sandítanak, és sűrű sóhajok közepette ecsetelik, hogy mennyire elszomorítja őket ez a látvány.
A Hotel Via az évek során népszerű üdülőhelyből a vandalizmus fellegvárává vált. Már odakint, az épület körül szerteszét heverő, kitört lábú székek és asztalok, ajtó- és ablakmaradványok, széttört tányérok, valamint sok egyéb tárgy, aminek normális esetben nem az udvaron lenne a helye, előrevetíti, hogy mire is lehet számítani a falak túloldalán. A főbejárathoz meg kell kerülni az épületet, de a Balaton irányából, a terasz felől is be lehet jutni. A küszöböt átlépve kísérteties félhomály fogad, amelyben kirajzolódnak a még megmaradt bútorok sziluettjei. Fejre állt asztalok és székek lábai szúrnak a levegőbe, a földön pedig ripityára tört étkészletek kirakós játékhoz hasonló, apró darabkái hevernek. Olyan az egész, mintha egy különösen dühös poltergeist forgatta volna fel a helyet, és űzte volna el annak lakóit, sok-sok évvel ezelőtt.
Egyik irányban irodák, a recepció és a csúnyán leamortizált bár, a másikban pedig a konyhába nyíló ajtó, míg középen jó nagy üres tér tátong – kizárásos alapon ez, Ill. az innen nyíló terasz funkcionálhatott ebédlőként. A felsőbb szintekre egy alaposan eltorlaszolt lépcső vezet, viszont akinek nincs kedve megmászni a szeméthegyeket, az választhatja a tűzlépcsőt is. Ami hamar feltűnik, hogy gyakorlatilag a padló minden négyzetcentiméterét törmelék és üvegszilánk borítja, így valamennyi lépésünk hangos ropogással teszi még kísértetiesebbé az élményt.
Mi folyik itt, Keszthelyen?
Utolsó üzemeltetője tavaly a Monitor Magazinnak árulta el, hogy 2015-ben egy tulajdonosváltás miatt nem hosszabbították meg a bérleti szerződését. „Éreztük, hogy valami nem stimmel, míg egyszer csak a tulajdonosok képviselője közölte, hogy új vevője akadt a szállodának, ám konkrét nevet nem mondott – árulta el Kocsis András. – Úgy hírlett, ötcsillagos hotel lesz a Viából.” Ma már tudjuk, hogy a Mészáros Lőrinchez közel álló Szíjj László vásárolta meg a szállodát, ötcsillagos hotel helyett viszont a vandálok játszóháza lett, és semmilyen jel nem utal arra, hogy ez a közeljövőben megváltozna.
(Kép: Monitor Magazin, forrás: Monitor Magazin, 444.hu)
Aki látott már legalább egy horrorfilmet, biztosan találkozott az alábbi párbeszéddel:
- Te is hallottad ezt?
- Biztos csak a szél volt.
És aki látott már legalább egy horrorfilmet, azt is tudja, hogy sohasem a szél volt. A Viában viszont – mivel szinte az összes ablakot kitörték – tényleg elég nagy a huzat, így ha önmagában még nem lenne elég ijesztő az épület különböző pontjairól jövő, nyikorgó és csapkodó zajok kavalkádja, néhányszor bizony kőkeményen bevágódott mögöttem az ajtó.
A szobák egymásra licitálnak abban, hogy melyiket sikerült jobban feldúlni: leszaggatott függönyök, összetört tévék, feldöntött szekrények, széthasogatott ágyak, falakból kitépett kábelek, a szobákhoz tartozó fürdőkben szétvert vécék és mosdókagylók, valamint a falakra fújt, igénytelen firkák és angol dalszövegek rosszul idézett részletei tükrözik vissza a vandálok lelkivilágának különböző mélységeit. A szagból, valamint a padlószőnyegen éktelenkedő foltokból ítélve ráadásul legalább az egyikük vizelettartási gondokkal küzdhetett. Vagy csak egy hajléktalan jelölte meg a területét, és akarja ezzel a technikával távol tartani a konkurenciát. Ki tudja? Az erkélyeken egyébként hegyekben áll a szemét. Amit csak elbírtak, azt kihajították a zárt ablakon, egyes esetekben pedig sanszos, hogy utána vissza is hajították a szobába.
Sajnos a vandálok viselkedése az előember fejlődési mintáját követve elkerülhetetlenné tette, hogy előbb-utóbb felfedezzék a tüzet, ennek pedig az egyik szoba látta kárát. Hogy véletlen vagy szándékos gyújtogatás okozta-e a tüzet, arról semmilyen információt nem találtam. Mindenesetre a látvány döbbenetes: kormos falak és elszenesedett bútorok maradványai feketednek az ablakon beáramló napfényben. Az ágyakból csak a rugók maradtak meg és a szobához tartozó erkély, valamint a fürdő és a folyosó egy része is megpörkölődött.
Kattints a képre a galéria megnyitásához (23 db kép)
A folyosókon gondosan elszórt tárgyak nehezítik meg a közlekedést. A földön, amerre csak a szem ellát, összetaposott, régi papírok hevernek. Tervrajzok, bejelentőlapok, szállítólevelek, hitelszámlák, átvételi elismervények és sok más dokumentum, egészen a ’80-as évekig visszamenőleg. És ha már ’80-as évek, az egyik emeleten a több tonna papír között igazi kincsek rejtőznek: gyöngyszemek a VHS-korszakból, azaz a rongyosra másolt és nézett videokazetták fénykorából.
Ha esetleg nyaraltál a Viában, és valami teljesen más filmet néztél, nyugodtan jöhetnek a címek kommentben.
Találtam egy „Video Híradó” feliratú táblát, amire elvileg minden héten kiírták, hogy mikor melyik filmet fogják lejátszani, és még röviden azt is odarittyentették, hogy miről szólnak. Az adást a vendégek a szobákhoz tartozó tévék utolsó csatornáján érhették el, valamint a közösségi helyiségekben is meg lehetett nézni. Erről a tábláról derül ki az is, hogy az első emeleten volt egy könyvtár.
A viszonylag épen maradt szobákat átmeneti szállásnak használhatják gyaníthatóan tinédzserek – legalábbis az eldobált energiaitalos dobozok, chipses zacskók és kotonok erre utalnak. Akadt olyan szoba, ahol már szinte rend volt, vagy inkább csak valami törekvés a rendre, hiszen minden szemetet egy sarokba szórtak. Máshol egy hűtőbe rejtett, üres borosüveg és két pohár őrizte egy „romantikus” este emlékét. A legfelső szintre matracokat hurcoltak, de nem (vagy nem csak) olyan kis zugokba gyömöszölték, ahová a hajléktalanok fészkelik be magukat, hanem a príma kilátással bíró tágas termekben vannak katonás sorba rendezve, mint egy olcsón megúszott osztálykiránduláson.
Ha meg akarjuk tudni, hogy milyen szabadtéri lehetőségeket kínált a Via, akkor nincs mese, kénytelenek vagyunk belevetni magunkat a térdig érő gazba. Teniszpálya, focipálya, pingpong-asztalok és mini golfpálya nyomai fedezhetők fel a susnyásban, és ha még beljebb nyomulunk a sűrűjébe, egy fedett teraszú büfét is találhatunk a fák között. A büfét persze a hotelhez hasonló stílusban rendezték át a vandálok.
Az elmúlt hetekben négyszer jártam a hotelben, ebből kétszer tartózkodtak ott rajtam kívül mások is. Bár látni senkit nem láttam, az árulkodó zörejek és a visszhangzó nevetések erre engedtek következtetni. Sőt, egyszer még valami zenét is hallottam. Nem teljesen néptelen tehát a hotel, néhány hívatlan vendége akad olykor. Az egyetlen dolog, amit a visszatéréseim kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az egyik videokazetta – de mindig csak az az egy – nem a többi között volt, hanem minden egyes alkalommal a hotel más-más pontján bukkantam rá. A film az Alien 1. része volt, amire mellesleg a bejegyzés pofátlanul clickbait címében is utaltam. Ez a jelenség pedig két dolgot jelenthet:
1. Csak a látogatók szórakoztak.
2. Az idegenek akartak ily módon kapcsolatba lépni velem.
Sajnos ez egyelőre rejtély marad, ahogy az is, hogy mikor lesz a Viából ötcsillagos szálloda.
ETÉÉ (Egy Totál Érdektelen Észrevétel): A menetlevelek szerint a hotel tulajdonában volt egy Barkas, aminek a rendszáma úgy kezdődik, hogy ASS.
UPDATE: 2 db kiegészítő képcsokor.
Kattints a képre a galéria megnyitásához
Kattints a képre a galéria megnyitásához
Ne maradj le semmiről! Kövesd a blogot: Facebook, YouTube, Instagram