Béndekpuszta tipikusan az a fajta település, amit nem nagyon érdemes a térképen keresni, mivel nincs is rajta. Történt ugyanis, hogy miután az utolsó lakója 1983-ban elhagyta, a falu házait lebontották, és az utolsó tégláig elhordták. Amit az ember elhagyott, azt a természet birtokba vette, és Béndekpuszta szépen lassan beleolvadt a somogyi rengetegbe. De nem tűnt el nyomtalanul, és nem merült feledésbe. Emlékét máig őrzi egy kis klasszicista templom és egy középkori templom romjai.
Béndekpuszta legegyszerűbben egy kis falu, Hács irányából érhető el, egy földúton keresztül, ami az erdőn át kanyarog. Megközelítése esős időben kizárólag gyalog lehetséges, és akkor is csak a gumicsizma szerelmeseinek és a szenvedélyes dagonyázóknak ajánlott, akik nem riadnak vissza attól, ha térdig süppednek a ragacsos sárba. Száraz időben elméletileg autóval is járható a földút, de a mély traktornyomokat és az útra lógó ágakat elnézve én ezt csak fogcsikorgatva jelenteném ki.
A fák törzsére festett jelzések vezetnek el minket a néhai falut jelző tábláig, ahol hirtelen nemcsak a táj képe változik meg, hanem annak légköre is. A sűrű erdő zöldjéből egy olyan dombhoz érünk, amit az elvadult növényzet helyett száraz falevelek rozsdaszínű takarója borít. Ennek a dombnak a tetején magasodik az újkori templom vakolatlan, csupasz tornya. A néma csendbe borult erdőben szinte fülsértő, ahogy az elszáradt, halott falevelek ropognak, zörögnek, susognak a lábunk alatt. Én egy júliusi napon jártam ott, és látogatásomkor nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen lehangoló légkör lengi át a helyet. Bár nagyon szép időt fogtam ki, csak még barátságtalanabbá, sápadtabbá váltak a templom nyers téglafalai, ahogy megmártóztak a vakító napfényben.
Történeti áttekintés
Béndekpuszta feltehetően már az ókorban lakott volt, legalábbis erre utalnak azok a II. századi római ezüst pénzérmék, amiket a régészek találtak a környéken. A falu legkorábbi írásos emléke egy 1237-es felsorolás, ami a somogyi főesperesség 176 plébániája mellett említi a béndeki plébániát is.
A falut meglehetősen sok csapás érte az idők során. Először a XIII. században néptelenedett el, majd miután újra betelepült, a XVI. században számos fegyveres támadás érte a törökök részéről. Ekkor pusztult el a régi templom is. A legenda szerint 1590 körül, egy török portya alkalmával a falu lakosságának nagy része a templomba menekülve keresett menedéket, ám a törökök kiszúrták őket, és rájuk gyújtották a tetőt. Mindenki bennégett. Akik kint maradtak, azokat kardélre hányták. Néhány szerencsésnek sikerült elmenekülnie, de ők már nem tértek vissza, így Béndek újra elnéptelenedett.
A XVIII. században a település főleg cselédeknek adott otthont, a XIX. század közepén egy nagyobb mérvű, szervezett betelepítés során németeket és magyarokat költöztettek be. Ekkor épült az új templom is. A XX. század végére halt ki végleg a falu.
(kép, forrás: Hács története – HuPont.hu)
A településen két kastély is állt valaha, egyik a Niczky, másik a Kacskovics család birtokában. Bár a különböző források mást és mást említenek, az biztos, hogy e két család közül az egyik építtette a kis klasszicista templomot 1857-ben. (A kastélyokat egyébként szétlopkodták, majd engedély nélkül lebontották, végül az anyagukat is szétlopkodták, így ma már csak hűlt helyüket találhatjuk.) Bár a kápolnát az 1970-es évek óta nem használják, mégis vannak, akik nem hagyják, hogy az enyészet martalékává váljon. Az elszármazottak adományaiból időnként apróbb felújításokat végeznek rajta. A tetőt évekkel ezelőtt felújították, az épület belsejét pedig kimeszelték, és jelenleg rácsokkal próbálják óvni a vandáloktól, így bemenni nem lehet, csak bekukkantani, de amúgy sincs bent túl sok látnivaló.
Az ajtóval szemben egy oltár, előtte pedig egy váza és egy gyertyatartó áll a töredezett járólapokon. Oldalt, egy kis helyiségben törmelék, szivacsok, elszáradt virágok, egy vödörnyi mécses és egyéb apróságok mellett emberi csontok merednek ránk (feltételezésem szerint nem ez lesz a végső helyük). Ezek a csontok elvileg a középkorból maradtak fenn, és azoknak az egykori béndekpusztai lakosoknak a maradványai, akik a régi templomban lelték halálukat a fent említett török portya során.
A régi, szerencsétlenül járt templom romjait hátul, a klasszicista kápolnát megkerülve találjuk. Feltehetően a XII. vagy a XIII. században épült, gótikus stílusban. Az egyhajós épületből mindössze a boltív és az oldalfalak töredékei maradtak meg.
A régészek az 1950-es, 60-as években végeztek a környéken feltárásokat, melyek során edényégető kemencékre és egy V. századi germán falu temetőjére bukkantak. A sírokban a csontok mellett ékszereket és aranyat is találtak. Az egyik legfontosabb lelet pedig egy IV. századi agyag cseréptábla töredék, melyen egy gót nyelvű bibliafordítás részlete olvasható.
A kápolnák körül itt-ott régi sírkövek merednek elő a földből. Ezek némelyikét a mai napig gondozzák, látogatják. Az elszármazottak pedig – elvileg – évente egyszer visszatérnek, hogy a béndeki búcsú idején, azaz minden év szeptemberének harmadik szombatján emlékezzenek meg a néhai faluról. Ilyenkor a klasszicista templomnál istentiszteletet is tartanak. Az év maradék 364 napján azonban a béndekpusztai klasszicista templom és a gótikus templomrom kihasználatlanul, magányosan áll a somogyi erdő mélyén.
forrás: Hács története – HuPont.hu (Író/szerkesztő: Kubik György)
ETÉÉ (Egy Totál Érdektelen Észrevétel): A rom falának egyik üregébe a turisták aprópénzt rejtettek, összesen 50 Ft-ot.
Ne maradj le semmiről! Kövesd a blogot: Facebook, YouTube, Instagram
