A flancos báloktól a lassú enyészetig

Sirály Hotel, Fonyód

2018. augusztus 01. - Indián János

Első élménybeszámolóm témájául két okból választottam a fonyódi Sirály Hotelt:
1. Ez volt az az épület, ami felébresztette bennem az elhagyatott helyekhez való vonzódást, amikor még azt se tudtam, hogy létezik egy ehhez kapcsolódó hobbi, egy szubkulturális mozgalom, aminek neve is van: urbex.
2. Egy nagyon minimális személyes kötődésem is van hozzá, hiszen abban a városban árválkodik, ahol anno a gimnáziumi éveimet tiportam. Szívesen mondanám, hogy számos emlékem fűződik a Sirályhoz, de nem akarok orbitálisan nagyot hazudni. Valójában csak hallomásból ismertem, de még a környékén se jártam, egészen az elmúlt hetekig. Teljesen véletlenül bukkantam rá, mikor a közeli erdőben bóklásztam, mint Piroska a kis kosarával, csak én kosár helyett fényképezővel sütkéreztem a fák lombjai közt áttörő napsugarak sejtelmes derengésében.

hsp_1.jpg

Kis híján el is mentem mellette, mert bár a hotel több emelet magas, mégsem olyan egyszerű észrevenni, mivel szinte teljesen beleolvad az erdei környezetbe. A kúszónövények jócskán benőtték az oldalait, belecsimpaszkodtak az ablakkeretekbe és egészen a tetőig kapaszkodtak, mintha csak le akarnák rántani az egész épületet valami mindent elnyelő mélységbe. Aki látta a Creepshow – A rémmesék könyve című filmet, talán emlékszik arra a részre, amikor egy farmra különös meteorit zuhan, és rövidesen mindent elborít egy folyamatosan terjeszkedő, zöld, mohaszerű anyag – még a farm tulajdonosát is. Nekem mindig ez a film ugrik be, amikor ránézek a Sirályt egyre inkább a markába záró növényzetre.

hsp_2.jpg

Mivel ajtó nincs, már kívülről is jól látszik, hogy sok dolgot nem lehet odabent találni. Az elmúlt évtizedekben mindent elvittek, ami csak mozdítható volt. A hotel kifosztása módszeresen zajlott: először a fémtolvajok forgatták fel, aztán a bútorok és egyéb tárgyak következtek, végül az ajtók és a többi fából készült dolog tűnt el – feltehetően ezeket a területfoglaló hajléktalanok tüzelték el zord, téli napokon. Mostanra csak a csontig rágott falak és a tartóoszlopok maradtak meg. Törmelék, szemét és falevelek mindenhol. A falakban itt-ott lyukak tátongnak, a mennyezetből vezetékek lógnak, az ablakok kitörve merednek a gyér forgalomra.

hsp_3.jpg

„Ha ezek a falak mesélni tudnának…”, szökik be a gondolat az ember tudatába egy elhagyatott épületben. Jelentem, a Sirályban tudnak mesélni a falak, mivel itt az évek során boldog-boldogtalan festékszórót ragadott, és mindent megörökített, ami a szívét nyomta. Az egykori étteremben például egészen különös jelenség figyelhető meg: egy autóban lebonyolított szerelmi légyott kőkorszaki barlangrajzokhoz hasonlatos ábrázolása. Ahogy őseink tették sok ezer évvel ezelőtt, a „művész” itt is elnagyolt, vázlatszerű rajzokat készített egy sima falfelületre. Jelen esetben kérdéses, hogy egy múltbéli eseményt örökített-e meg, vagy az ősemberhez hasonlóan a vadászmágiát szolgálta, abban a hiszemben, hogy ha valami képletesen megtörténik, az a valóságban is be fog következni?

hsp_4.jpg

Hopp, valami roppant a talpam alatt. Talán üvegcserép? Dehogy, csak egy összetört szív szilánkjai... Ez a rózsaszín szívecskékkel összehányt, bizarr szerelmi szentély a szálloda főbejáratán belépve fogad minket. A szerencsétlen flótás, aki ezt bánatában elkövette, nagyon kétségbe lehetett esve, ha ennyire őszintén kitárulkozott ebben a szerelméhez intézett nyílt üzenetben. Csak találgathatunk, hogy a vallomás eredményes volt-e, ill. hogy az elkövető miért éppen egy elhagyatott szálloda belső falait érezte ehhez a legmegfelelőbb felületnek?

hsp_5.jpg

Szívek szállodája? (Bocs)

Mint általában mindenhol, itt is a péniszrajzok dominálnak, de beljebb haladva olyan alkotásokat is megcsodálhatunk a Pac-Mannel összefogó Pedomacitól kezdve a kétméteres SpongyaBobon át a pucér csajig, akinek egy falba vájt konnektor-lyuk a vaginája, hogy mire a legfelső szintre értem, már úgy éreztem, mintha egy fogyatékos óvodás legrosszabb rémálmába csöppentem volna. Lássunk néhány példát:

hsp_6.jpgGülüszemű hülyegyerek péniszmintás pólóban

hsp_7.jpgKortárs szociopata festészet, ami a művész szexuális frusztráltságát hangsúlyozza

hsp_8.jpgEgy egészen sajátos crossover keretében Pac-Man és Pedobear száll szembe az ellenséggel

hsp_9.jpgRoger, az Amerikai faterból

hsp_10.jpgSpongyaBob, aki nagyon örül Norbinak és Kingának, legyenek ők bárkik is

hsp_11.jpg

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én imádom a falra kent bölcsességeket. Számomra az élet nagy kérdéseit firtató, flegmán a falra fújt, tömör szövegek, ha nem is annyira lenyűgözőek, mint egy igényesen kidolgozott graffiti, azért igen erősen hozzátesznek az ilyen helyeket átható világvége-hangulathoz.

Miután az összes szoba falát megcsodáltuk, a tetőre egy véletlenül megmaradt ajtó kitört üvegén keresztül mászhatunk ki, ami megéri a fáradságot, mert a kilátás egészen lenyűgöző: az erdő fölött átsasolva remek rálátás nyílik a Balatonra.

zichybela.jpgTörténeti áttekintés

A Sirály Hotel a fonyódi Bélatelepen áll, és 1905-ben építtette az a Zichy Béla gróf, akiről a városrész a nevét kapta, ill. akinek egykori otthona, a Zichy-kastély szintén elhagyatottan áll a Fonyódtól kb. 11 km-re fekvő Lengyeltótiban. A Sirály a felső középosztály számára nyújtott szállást és szórakozási lehetőséget, itt tartották pl. a fonyódi Anna-bált. 1963-ban aztán az egészet átépítették, szocreál köntösbe bújtatva a szállodát és a báltermi részt is, ami közben diszkóvá avanzsált. Valamikor a ’90-es évek második felében vált elhagyatottá.

Visszatérve a graffitikhez, a legkomolyabb freskókat - illetve azt, ami megmaradt belőlük - a másik épületben találhatjuk, ahol a szálloda firkálmányaihoz képest aprólékosan kidolgozott, egész falakat beterítő festmények várnak. Ez az épületrész adott otthont egykor az arisztokraták puccos báljainak, majd az átépítést követően a ’70-es, ’80-as években nappal étteremként, éjszaka szórakozóhelyként funkcionált. A tetején pedig napozóágyak és napernyők várták a hesszelni és barnulni vágyókat.

Ilyen volt

Az első két képen látható az épület az eredeti formájában (1910-es évek), az utolsó kettőn pedig az átépítés (1963) után.

Kattints a képre a galéria megnyitásához

Tudni kell, hogy a 2000-es évek derekán, Fonyód környékén mindenki deszkás volt, aki számít, és az is, aki nem. Akkoriban azzal viccelődtünk, hogy még az öreg mamák is úgy mennek a piacra, hogy megrázzák magukat, mire az otthonka alól kiesik a gördeszka, és már suhannak is le a dombon. Így aztán nem annyira meglepő, hogy abban az időben a bál/étterem épületét egy kisebb fajta skateparkká alakították - ez megmagyarázza a minőségi graffitiket. Mára a park utolsó rámpájának legkisebb léce is eltűnt, így már csak a képzelőerőnkre hagyatkozhatunk, ha bele akarjuk élni magunkat, milyen is lehetett a Sirály, amikor megszállták a gördeszkázó, görkorizó, rollerező, BMX-ező tinédzserek, miközben a háttérben szólt a Big City Life.

Középen, ahol valaha a nemesek ropták, most egy hatalmas üres tér ásít bele a képünkbe. Mellette, a kisebb helyiségek sötétjében található feslett matracokból ítélve a csövesek hálószobái helyezkednek el. A lábunk alatt pedig egy hatalmas, több kamrás pince húzódik, ahol – mint a pincékben általában – koromsötét van, és elég creepy, főleg ha egyedül kolbászol odalent az ember, a telefonjával világítva (true story).

Nagyjából körbeértünk, viszont maradt még sok-sok kérdés, ám válasz már annál kevesebb. Már az is egy rejtély, hogy egyáltalán mikor zárt be a Sirály? Az biztos, hogy valamikor a ’90-es évek közepén, ami nem volt annyira régen, érdekes módon mégse emlékszik pontosan senki. Egyesek 1995-öt emlegetnek, míg mások mérget vennének rá, hogy csak ’97-ben. Miért zárt be? Itt is csak találgatni lehet, de a legvalószínűbb, hogy pénzügyi okok miatt. Mi lesz a sorsa? Ez a legnagyobb rejtély jelenleg, mivel még azt sem tudja senki, hogy egyáltalán ki a tulajdonosa (annyi azonban bizonyos, hogy magántulajdonban van). Egyelőre tehát marad az enyészeté. 

ETÉÉ (Egy Totál Érdektelen Észrevétel): A Sirály Hotel területén elhajigált kismillió sörösdoboz alapján az itt piáló népek az Arany Fácánt részesítik előnyben. 

 vizjel2.png

Ne maradj le semmiről! Kövesd a blogot: Facebook, YouTube, Instagram

A bejegyzés trackback címe:

https://pusztulat.blog.hu/api/trackback/id/tr8114119145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.